Ma Te, holnap én…

Hogyan fognak élni a ma 30-40-50 évesek 20 év múlva, hogyan öregedünk, öregszünk? A témával kapcsolatos kérdésekre egy korábban történt párbeszéd során Dr. Iván László* gerontológus emeritus professzor válaszolt. Az interjú ennek a beszélgetésnek a szerkesztett változata.

- Betegség-e az öregség? Hogyan lehet az öregedést, az öregséget definiálni?
- Az öregedés és öregkor NEM BETEGSÉG!
A normál öregedés jellegzetessége, hogy az érintett struktúrák (szív, tüdő, máj, vese, érrendszer, izomzat stb.) által képviselt működések kapacitása beszűkül, megmaradó homeosztázissal**, de emiatt fokozódó sérülékenységgel. Ennek a homeosztázisnak a felborulása kóros változásokat okoz, átmeneti, vagy maradandó ill. életet kioltó következményekkel. Nem a naptári évek szerint öregszünk, - nincs két egyforma öregedés. Minél inkább öregszünk, annál inkább különbözünk egymástól és személyiségünk kialakult jellegzetességei annál markánsabban nyilvánulnak meg. Figyelemmel kell lenni:

• a személyes életút során ható, kultúrába ágyazott körülményekre,
• a társas-társadalmi viszonylatokra,
• a környezeti feltételekre,
• a kapcsolati viszonyokra,
• a tanult és tapasztalt ismeretekre.

A leginkább közismert életszakaszolás a WHO beosztása, eszerint megkülönböztethető:

• az áthajlás vagy átmenet kora: 45-50-től 55-60 éves korig,
• az idősödés: 60-tól 75-ig,
• az idős kor: 75-től 90-ig,
• az agg kor: 90-től 100-ig és
• 100 év felett a Matuzsálemi kor.

- Hogyan zajlik le az öregedés folyamata? Beszélhetünk-e olyan konkrétumokról, tünetekről, amelyek, mint 1-1 mérföldkő jelzik az öregedés fázisait?
- Az öregedés, természetes vagy normál folyamatok időbeni változásait jelenti, (fiziológiás öregedés). Kritériuma, hogy nem kóros változások, betegségek indítják és az érintett működések egyensúlya (homeosztázisa) nem borul fel, csupán a „tól – ig” kapacitása szűkül be és ezek miatt érzékenyebbé, sérülékenyebbé válik, hajlamosítva kóros elváltozásokra, gyakoribbá váló betegségekre.

Sejtszinten mind több károsodás következményeként romlik a sejtek újra képződésé, a gének célszerű működése (mutációk), a gyors és a folyamatos alkalmazkodási műveletek pontossága. Hiba hibára halmozódik, az energiakészletek kimerülnek, az „utánfutó szervizelés” (repaire) elégtelenné válik, és az egész biológiai rendszer szervezetlenné válik. Kialakulnak a kóros tünetek, nagy egyedi kombinációban a fiziológiás öregedési jellegzetességekkel. Az ember nem a naptári évek szerint öregszik, hanem egyedileg és minél inkább öregszik, annál inkább különbözik egymástól, személyisége, életkörülménye, életmódja szerint.

Az általános jellegzetességek közé sorolhatók:

• a kötőszövet rugalmasságának rugalmatlanná alakulása: bőrben, simaizmokban, erek falában, de az izmokban, szalagokban, izületekben is,
• a hajzat és szőrzet őszülése, töredezése, ritkulása,- a körmök fényének, simaságának csökkenése, töredezése,
• fogak vesztése, romlása,
• a hallás és látás gyengülése,
• a test tömegének csökkenése és az izomzat erejének gyengülése,
• a mozgások lassulása és nehézkessége,
• a reflexműködések lassulása és pontatlansága,
• a hirtelen változásokhoz való gyors alkalmazkodás lassulása,
• a tüdők, a vesék,
• a testen átáramló vér,
• az ízlelő bimbók,
• az agy tömegének,
• a csont-izületi rendszer rugalmasságának,
• végül de nem utolsó sorban az érdeklődés, közérzet, figyelem, kezdeményezőkészség, változtatási rugalmasság, jóindulatú memória - módosulás (rövid távú megjegyző működésekben),
• az alvás változása,
• a napi életritmus változása,

a visszahúzódásra való hajlam, magányosság.

Ezek a változások időben, kombinációban, gyakoriságban nagy egyedi különbséggel jelentkezhetnek. Nem „korfüggő” módon, hanem - saját állásfoglalásom szerint - a „korosodással gyakoribbá váló” jellegzetességgel, befolyásolva a testi, lelki, társas-társadalmi „fenntartható egészséget”: az önállóságot, függetlenséget, aktivitást, tanulást és a valakihez, valamihez, valahová tartozást.

- Léteznek-e olyan tesztek, amelyek az öregedés fokozatainak megállapítását szolgálják? Vizsgálhatja-e valaki saját magát ilyen tesztekkel, akár ahogyan pl. a vérnyomásunkat megmérjük, vagy egy intelligencia-tesztet kitöltünk?
- Megbízható módszer nem ismert. Vannak azonban ún. biológiai öregedés, ill. életkor meghatározási ajánlások, több életműködés fiatalkori jellemzőihez (markerek) való viszonyítással.
Saját lehetőségként - és ez nagyon szubjektív, - megfigyelhető:
a mozgásaink sebessége,
látás-hallás szintünk,
a kéz szorító ereje (vehető dinamométerrel),
tüdőnk levegő tartásának ideje másodpercekben,
név és szó memóriánk milyensége,
megjegyzési képességünk: szavak, számok, jelenetek, - tárgyak és helyzetek megjegyzése, egyszerű számolási teljesítmény;
csigavonal rajzolás remegés nélkül,
ceruzavéggel kopogtatás gyorsasága és mennyisége, pl. 10 másodperc alatt, - és még számos egyéb lehetőség, pl. társasjáték, kártyázás, szójátékok, stb.

Mindezt előző teljesítményeinkhez hasonlítva, vagy kortársunkhoz viszonyítva lehet végezni, természetesen ezek ily módon szubjektív becslések.

- Milyen tényezők befolyásolják az öregedés biológiai folyamatát?
- Az alábbi felsorolás közel sem teljes:

• az egyén genetikai esély-kockázati alapozottsága, örökletes tényezőkkel, gyakoribbá váló szervezeti károsodások, betegségek, agysérülések, műtéti altatások,
• aktuálisan ható túlméretezett stresszek, - elhúzódó lelki stresszek,
• mérgezések,
• lelki zavarok által keltett szervezeti ártalmak, ún. pszichoszomatikus ártalmak,
• magánylélektani zavarok,
• szenvedély problémák, mint alkohol, ajzószerek, kábítószerek, bódulatszerek, ellenőrizetlenül szedett gyógyszerek,
• a táplálkozás hibái,
• inaktivitás testileg és/vagy szellemileg,
• kapkodó és rohanó életvitel,
• feloldatlan problémák, és végül,
• a vágyaink, képességeink és lehetőségeink közötti aránytalanságok miatt kialakuló lelki zavarok, ún. frusztrációk.

- Mit tehet az egyén, saját sorsának, saját öregedésének optimalizálása érdekében?
- A lehetőségek tárháza szinte korlátlan.
Az első lépést az idős ember életmódjának felülvizsgálatával kezdje, időszakos kontrolljával folytassa. Nagyon fontos a saját minősítés kialakítása, szembenézés saját hibáival, - túlzásaival és esetleges rendezetlenségével, rendszertelenségével. Lehetséges módszerek: napirend, hetirend kialakítása, lényeges és lényegtelen dolgok elkülönítésével, - fontossági sorrendezésével. Az aktivitás szükséges fejlesztése: naponta legalább fél órás gyaloglással, még inkább sétával, - kalóriaszegény, napi 3-4-szeres étkezéssel, megadva arra a pár percre a nyugalmat és kikapcsolódást.

Rendkívül fontos az illető szellemi érdeklődésének és érdekeltségének erősítése,- a feladat vállalás,- az emberi kapcsolat kialakítása, ill. fenntartása, a természetszeretet és a természet-járás, a szép dolgok megbecsülése, élvezete, és nem utolsó sorban szervezett, folyamatos tanulás (pl. ismeretterjesztő, új képességek, internethasználat stb.), - mindezt naprakész humorral, hittel, reménykedéssel, kíváncsisággal, ismeret-megosztással, - szeretetcserével. A barátság, - szomszédsági és rokonsági kapcsolatok, valamint a kellemes utazások, a nem megterhelő sport, - testgyakorlás, - esti lefekvéskor az ellazulás és a holnapra készülő reménykedés, - az önmagunk megbecsülése.

Az idős embernek törődnie kell a saját külsejével, megjelenésével. Ebben a korban felértékelődnek a beszélgetések, emlékezések; megbékélés a világgal, másokkal és önmagával. A tartós belső gyötrődések és kételyek, problémák enyhítése legalább olyan fontos, mint az, hogy az élet egyszerű dolgaira nagyobb figyelmet kell szentelni, - másokat meg kell becsülni, de önmagát nem szabad lebecsülni, - kerülni kell a kiábrándultságot, a lemondást, a közönyösséget, - az önfeladó gondolkodást.

Kérdezzen, kérdezzen és gondolkodjon!

Minden reggel mosolyogjon magára a tükörbe, - és próbáljon örömmel készülni az előtte lévő napnak. Érezze át azt, hogy soha nincs egyedül, mert mindig lehet egy jó szava, megértő gondolata önmagához is és az nem kevés a mindennapi életében.

- És mit tehet a család, - ha egyáltalán van – az idős emberért?
- A család ne akarja megváltoztatni az idős ember szokásait, ne akarja mássá átnevelni, ne vitatkozzon, és ne akarja mindenáron a maga igazáról meggyőzni. Legyen hozzá jó szava, bizalma, némi türelme, hallgassa meg. Az idős ember múltra emlékezését ne vonják kétségbe, - mert az az Ő múltja és az Ő életének története! Ne aggódjanak állandó tiltásokkal.

A család fenntartó erejéből mindig jusson részére.

Nem megszokott megnyilvánulásainak megértéséhez szakszerű segítséget kérjenek. Ne tekintsék az idős családtagot parkolónak, csomagmegőrzőnek és raktárnak. Hagyjanak részére vágyakat, terveket, önállóságot. Az emberi méltóság és megbecsülés nem pénz és anyagi kérdés, hanem egyszerű szeretetteljes magatartás.

Tisztelt Professzor Úr! Köszönjük a beszélgetést!

Az interjút készítette: Offenbeckné dr. Sólyi Ilona

** Homeosztázis - az élő szervezeteknek a változó külső és belső körülményekhez való alkalmazkodó képessége, amellyel önmaguk viszonylagos biológiai állandóságát biztosítják

*Dr.Iván László pszichiáter, neurológus, gerontológus, a Semmelweis Egyetemen Professor Emeritusa, a Batthyány Stratthmann László Idősek Akadémiájának alapítója volt. (1933 – 2020)