InstagramForsquarePinterestFacebook 50px twitter logo1 Google+

patikanet

Látogatott oldalak...

Oldalletöltések száma: 1597796

 

Uj szechenyi2

Cegadatok X


2018 FGA stressz közismert fogalom. Mindenki találkozott már vele, tapasztalta a saját bőrén, ki rövidebb, ki hosszabb ideig. Vannak, akik szinte állandóan küzdenek vele és hatásaival. A téma kapcsán a stresszről, a kiváltó okokról és a következményekről Prof. Dr. Faludi Gábor egyetemi tanárral, az MTA doktorával, pszichiáterrel beszélgettünk.
­- Köszönjük Professzor Úr, hogy vállalta az interjút. Mióta használjuk a stressz kifejezést, hogyan lehet definiálni? Betegség?
­- A "stressz" kifejezést (a latin stringere-ből, angolul: "szorosan húzni„) az 1920-as évek előtt főleg a fizikában használták, utalva egy anyagra kifejtett erő belső eloszlására, amely feszítőerőt eredményez. Az 1920-as és a 30-as években terjedt el biológiai és pszichológiai kutatói körökben, hogy alkalmanként ezt a feszítőerőt, mint betegséget okozó mentális feszültséget vagy káros környezeti tényezőt írták le. Walter Cannon amerikai élettan professzor 1926-ban rámutatott a stressz szerepére, mint olyan külső tényezőre, mely megszakíthatja a szervezet úgynevezett homeosztázisát(1), de mint élmény magyarázata akkor még hiányzott a szakértői és a laikus gondolkodásból.

­- Az élettani stressz a fizikai válaszok széles skáláját képviseli. A stressz közvetlen hatásaként a test homeosztázisa felborul. A pszichológiai vagy fizikai egyensúly megszakadása esetén a test az idegrendszer, az endokrin- és immunrendszer stimulálásával, ingerlésével reagál. Ezeknek a rendszereknek a reakciója számos fizikai változást idéz elő, amelyek rövid vagy hosszú távú hatást gyakorolnak az emberi szervezetre.
­- A homeosztázis – a szervezetnek az előbb említett alkalmazkodó képessége - a stressz gondolatának központi eleme. A legtöbb biokémiai folyamat arra törekszik, hogy egyensúlyt tartson fenn. A környezeti tényezők, a belső vagy külső ingerek folyamatosan megszakítják ezt. A stressz lehet az a tényező, amely miatt a szervezet egyensúlyi állapota túl messze tér el a homeosztázistól. Egy életveszélyes helyzet, például súlyos fizikai trauma vagy hosszantartó éhezés jelentősen megzavarhatja a szervezet alkalmazkodó képességeit. A szervezetnek a homeosztázishoz, - vagy ahhoz közeli állapothoz - történő helyreállításának kísérlete energiát és természeti erőforrásokat fogyaszt, mely stressznek is értelmezhető.
­- Selye János (1907–1982) nevéhez fűződik a stressz fogalmának kialakítása a harmincas években. Élettani kutatásai alapján - előbb állatkísérletekben – figyelte meg, hogy patkányoknak mirigykivonatokat adva több szervben egy időben jelentkező elváltozások léptek fel: mellékvesekéreg-megnagyobbodás, nyirokcsomók sorvadása, gyomorfekély. Későbbiekben kimutatta, hogy ezeket az elváltozásokat előidézheti hőhatás, fertőzés, izgalom stb.

 

­- Közismert a stressz pozitív és negatív hatása az emberi szervezetre. Hogy működik a stressznek ez a kétirányú hatása és melyek a tünetei?
­- Ha a stressz javítja a funkciókat (fizikai vagy szellemi, például erőedzés vagy kihívást jelentő munka révén), akkor eressziónak tekinthető.
­- A szimpatikus idegrendszer a stresszre adott válasz során válik aktívvá és a test sokféle élettani funkcióját szabályozza, annak érdekében, hogy a szervezet jobban alkalmazkodjon a környezetéhez. A stressz, akár súlyos, akut jellegű, akár krónikus enyhe-mérsékelt fokú rendellenességeket idézhet elő a szervezetben.
­- A vegetatív idegrendszer fontos szerepet játszik a stresszre adott válasz alakításában. A vészhelyzetre számos élettani válasz lehetséges: pupillatágulat, pulzusszám és izomtónus fokozódás, érrendszeri összehúzódás, hörgőtágulás, verejtékezés, az emésztőrendszer fokozott aktivitása, a hólyag falának összehúzódása.

­- A stressz kiváltó okaira adott reakció egyénenként, életkoronként eltérhet. A stressz által kiváltott folyamatnak milyen fokozatai, lépcsői vannak?
- Selye János szerint a stressz az organizmus alkalmazkodási reakciójához vezet, és minden helyzet eredményezhet ilyen válaszreakciót. Ezt a folyamatot nevezte el adaptációs szindrómának (General Adaptation Syndrome, GAS - alkalmazkodási tünetcsoportnak), amelynek három fázisát különítette el:
1. Alarmreakció, - két részből álló mobilizációs fázis. A sokk-fázisban a szervezet stresszel szembeni ellenállóképessége ideiglenesen csökken, a normál tartomány alá esik. Ezt követi a sokk gátló szakasz: a veszély (stresszor) azonosításakor a test reagál, és riasztási állapotba kerül. Ebben a szakaszban a szimpatikus idegrendszer aktiválja az andrenalint(2), beindul a közismert „küzdj vagy fuss” reakció. Az adrenalin ideiglenesen perifériás értágulatot, szívritmuszavart, fokozott izomtónust, vérnyomás ingadozást, megnövekedett vércukorszintet okoz.
2. Az ellenállás fázisa - ekkor nő a vér glükóz-, zsír- és aminosavkoncentrációja. Hosszan tartó stressz hatásokra a test kémiai erőforrásai fokozatosan kimerülnek.
3. A harmadik szakasz lehet gyógyulás vagy kimerülés: A gyógyulás, a helyreállási szakasz akkor következik, amikor a test kiegyenlítő mechanizmusai sikeresen legyőzték a stresszhatást. A magas vércukorszint, zsír- és aminosavszintek hasznosak a homeosztázis helyreállításában és a sejtek regenerációjában.

­- Milyen következménye lehet gyermekkori stresszhelyzeteknek?
­- Megfigyelték a védő és a sebezhetőségi tényezők közötti összefüggéseket a gyermekkori otthoni stressznek a pszichés betegségekre, a szív- és érrendszeri megbetegedésekre és az alkalmazkodásra gyakorolt hatásáról. Súlyosabb stressz események után autonóm idegrendszer által közvetített mechanizmusok bizonyítottan hozzájárulnak a szív- és érrendszeri betegségek fokozott kockázatához
­- Kimutatták, hogy a krónikus stressz hátrányosan érinti a gyermekek növekedését mivel csökkenti az agyalapi mirigy növekedési hormon termelését, főleg azokban a gyermekekben, akiknek otthoni környezetében súlyos szülői, házasságbeli zavarokkal társuló alkoholizmus, gyermekbántalmazás fordul elő. A csecsemőkor, gyermekkor és a serdülőkor olyan kritikus időszakok, amikor a stresszhatások különösen érzékenyítik a testi-szellemi fejlődést

- A tartós stressznek milyen hatásai vannak?
- A tartós stressz, mely nem oldódik megküzdéssel vagy alkalmazkodással, szorongáshoz vagy depressziós viselkedéshez vezethet.
- Az elhúzódó stressz során a stresszhormonok fokozott mértékben termelődnek, befolyásolva az agy emlékfeldolgozó és tároló részeinek működését. Növelheti a „villanykörte-emlékek” tárolását (rendkívül részletes, kivételesen élénk pillanatkép, amikor meglepő és/ vagy érzelmileg izgalmas élmények törnek elő). A krónikus stressz előtérbe helyezi a szokásokon alapuló tanulást, csökkenti a feladatra koncentráló rugalmasságot és a térbeli munkamemóriát. A stressz növelheti az étellel járó jutalomérzést, ami súlygyarapodáshoz és az étkezési szokások további változásához vezethet.

­- A stressz kezdetben csak gondolati síkon kínozza a beteget, majd a szervezetre hatva testi tüneteket produkál. Milyen élettani folyamat megy végbe, melynek eredményeként fizikai betegséggé vagy akár betegségsorozattá materializálódik?
­- Ahogy arról korábban szó volt, a kimerülési fázisban gyakorlatilag a szervezet összes erőforrása kimerül és nem képes fenntartani a normál működést. A kezdeti autonóm idegrendszeri tünetek ismét megjelenhetnek (verejtékezés, emelkedett pulzus stb.) A kimerülési stádium hosszabb fennállása ischaemiát(3) okoz, ez viszont sejthalálhoz vezethet, a test immunrendszere kimerül. Az eredmény olyan betegségekben nyilvánulhat meg, mint például az emésztőrendszer általános problémái, pl. okkult vérzés, székrekedés, cukorbetegség vagy szív- és érrendszeri problémák, klinikai depresszió és más mentális betegségek.

­- Hogyan történik a stressz kezelése? A pszichiáter behatóan ismeri az emberi szervezeti anatómiáját és élettani folyamatait, így hitelesen meg tudja állapítani, hogy mikor milyen kezelésre van szüksége a páciensnek.
­- Említettük, a stresszre adott rossz válasz – distressz - hosszútávon fokozhatja a betegségre való hajlamot; ennek elkerülése érdekében a stresszt kezelni kell. A stresszkezelés magába foglalja azokat a technikákat, amelyek célja a személy megküzdési mechanizmusainak felkészítése a pszichológiai stressz hatékony kezelésére., a belső vagy külső ingerre reagáló élettani reakcióra, amely kiváltja a „harcolj vagy menekülj” magatartásválaszt.
­- A kezelésre többféle módszer létezik. Fontos a stresszforrás kontrollja, a korlátozások megtanulása, például "nemet" mondani a főnök vagy a családtagok által támasztott követelmények egy részére. A stresszforrás elviselésének képességét növelheti többek között egy hobbi, másik témára gondolás, zenehallgatás vagy kirándulás. Foglalkozni kell azzal, mi okozza a stresszt, lehet-e semlegesíteni vagy ellenőrzés alá vonni. Törekedni kell a feladatvégzés optimalizálására, nem kell halogatni és hagyni a feladatot az utolsó pillanatra. A rendszeres testedzés, légzőgyakorlatok, társasági összejövetelek és pihentető kikapcsolódás ajánlott. A szeretett személy/ek vagy a társadalom támogatása szintén sokat segít a stressz csökkentésében.

­- Prevenció. A XXI. század rendkívül ingergazdag világában nehéz megőrizni a lelki- és testi egyensúlyt. Professzor Úr mit ajánl a stresszre adható válaszként?

­-  A személyes erőforrások segítenek abban, hogy az emberek különbözőképpen reagáljanak a stresszre. Többféle viselkedés létezik, alapvetően eltérő életcélokkal. Az A típusú viselkedést sürgősség, versenyképesség és ellenségesség jellemzik, míg a B típusú viselkedés inkább a szabadidő, az öröm, az önmegvalósítás keresése stb. Más személyiségvonások, pl. extrovertált vagy introvertált egyének esetében a stresszre adott válasz különböző lehet: azok, akik nem tudnak beszélni problémáikról, inkább lehetnek betegségek áldozatai; vagy éppen a társadalmi-szakmai státus függvényében változhat a stressz vérnyomásra gyakorolt hatása.
­- A hiedelmek, ideértve az irracionális hiedelmeket, amelyek úgy tekinthetők, mint „nyitottság a szorongásra” további stresszt okozhatnak: „mindenkinek szeretni kell engem” vagy „legalább egy területen a legjobbnak kell lennem” stb. kognitív beállítódás. A hit más formái – Istenbe, tudományba, szerelembe stb. vetett hit - szintén módosíthatják stresszfeldolgozó képességünket, ugyanakkor segítenek ellenállni a létezés „borzalmainak” és szilárd alapot teremtenek a testi-szellemi homeosztázis-allosztázis megőrzéséhez.
­

Tisztelt Professzor Úr! Köszönjük az interjút!

(1) Homeosztázis - a szervezetnek a változó külső és belső körülményekhez való alkalmazkodó képessége
(2) Andrenalin - a mellékvesevelő által termelt hormon és neurotranszmitter. A szimpatikus idegrendszer hatását közvetíti.
(3) Ischaemia - vérellátási zavarok

Prof. Dr. Faludi Gábor elérhetősége

  A honlap oldalain található gyógyszerrel kapcsolatos információk betegség esetén nem helyettesítik a szakember megkeresésének szükségességét.
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!