Oszteoporózis az életkor tükrében - interjú
A görög „oszteoporószisz” kifejezés a csontok porózussá válását, vagyis a csontritkulást jelenti. Jellemzően a kor előrehaladtával a csontképződés folyamata lelassul és azok leépülése fokozatosan növekszik. A meglévő csontállomány mennyisége csökken és összetételük is folyamatosan romlik. Ezen élettani hatás pedig megnöveli a csonttörés lehetőségének kockázatát. A csontritkulás nem egy egyik napról a másikra bekövetkező betegség, hanem egy éveken – évtizedeken átívelő biológiai változás. De mindez hogyan is meg végbe? Erről kérdeztük Dr. Halász Katalin szakorvost, a SE Kútvölgyi Klinikai tömb reumatológus főorvosát.
A betegség leggyakrabban idős korban, illetve menopauza után alakul ki. A primer prevenciót a lehető legkorábbi időpontban kell megkezdeni, így már gyermekkorban, hogy az egyén a lehető legmagasabb maximális csonttömeget legyen képes elérni, ezáltal kitolva az első tünetek kialakulásának időpontját. A megelőzést szolgáló két legfontosabb tényező a megfelelő kalcium és D-vitamin ellátottság, illetve a megfelelő mennyiségű mozgás.
Az osteoporosis ezen ritka formája a korábban egészséges gyermekeknél, röviddel a pubertáskor kezdete előtt, körülbelül 7 éves korban alakul ki, de 1 és 13 éves kor között máskor is jelentkezhet. A legtöbb gyermeknél a lebomlott csonttömeg újraképződik.
